Gyógyszeres kezelések

Szívelégtelenségben mindig kombinált gyógyszeres kezelésre van szükség, melynek célja a beteg panaszainak csökkentése vagy megszüntetése, az életminőség javítása, a betegség rosszabbodásának megakadályozása és végsősoron a beteg életének meghosszabbítása. A gyógyszereket az élet végéig szedni kell, és bizonyos gyógyszerek elhagyása még panaszmentesség esetén sem javasolt, mert a betegség romlását okozhatja.

A szívelégtelenség kezelésére jelenleg az alábbi fontosabb gyógyszercsoportokat használják:

ACE-gátlók

Ezek a gyógyszerek egy enzim gátlása útján sokrétű kedvező hatást fejtenek ki szívelégtelenségben, melynek eredményeképpen a hosszútávú kezelés javítja a betegek életminőségét és meghosszabbítja életüket. Az ACE-gátlókat a kezelés kezdetén csak kis adagban szabad szedni, és azt csak lassan növelve lehet az ún. maximális adagot (céladag) elérni, mivel a kezdeti nagy adagok mellékhatásokat okoznak (pl. vérnyomáscsökkenés, szédülés, ájulás).

A fokozatos gyógyszerkezdést a betegek rendszerint jól tűrik és mellékhatások a hosszútávú kezelés során is csak ritkán jelentkeznek.

Ezek közül a leggyakoribbak a szédülés és a száraz köhögés, melyek ha a a gyógyszer dózisának csökkentésével nem szűnnek meg, az ACE-gátló szedését abba kell hagyni és helyettük a kezelőorvos döntése alapján más gyógyszert kell adni. Szerencsére ritka, de súlyos mellékhatás az ún. angioneurotikus ödéma, amikor a gyógyszer bevétele után ajak-, nyelv-, vagy gégeduzzanat alakul ki, mely fulladásos rohamot okozhat. Károsodott veseműködés esetén az ACEgátló gyógyszer kórosan megemelheti a vér kálium szintjét, ezért ilyenkor a veseműködés és káliumszint rendszeres ellenőrzése is szükséges.

Béta-blokkolók

Az ACE-gátlók mellett ezek a gyógyszerek azok, amelyek hosszú távon adva bizonyítottan csökkentik a betegek halálozását szívelégtelenségben. Kedvező hatásukat a kórosan fokozott szimpatikus idegrendszeri izgalom gátlása útján fejtik ki. Ezek a gyógyszerek jelentősen csökkentik a szívelégtelenségben egyébként nem ritka hirtelen halál előfordulását is. A kezelést itt is alacsony gyógyszeradagokkal kell elkezdeni, és a céladagokat csak fokozatosan, a beteg állapotát folyamatosan ellenőrizve lehet elérni.

Fontos tudni, hogy a kezelés megkezdésekor a pulzusszám és a vérnyomás rendszerint csökken, és a betegek panaszai (fáradékonyság, nehézlégzés, bokadagadás) fokozódhatnak. Ezek a tünetek általában átmeneti jellegűek, emiatt a kezelést ritkán kell abbahagyni, azonban a szorosabb orvosi ellenőrzés ilyenkor különösen indokolt. A betegnek meg kell értenie, hogy a béta-blokkoló kezelés eredményei hosszútávon jelentkeznek, melynek eléréséhez érdemes vállalnia még az esetleges kezdeti átmeneti panaszfokozódást is.

Bizonyos társbetegségek fennállása esetén a béta-blokkoló gyógyszereket nem szedheti a beteg, ilyenek pl. a tüdőasztma, vagy a nagyon lassú szívműködéssel járó állapot.

Vizelethajtók (diuretikumok)

A vizelethajtók alkalmazása ma is nélkülözhetetlen a szívelégtelenségben szenvedő betegek legtöbbjénél. Ezek a gyógyszerek a szervezetben felgyülemlett folyadéknak a vesén keresztül történő kiürülését segítik elő, ezáltal általában gyorsan megszüntetik a bokaduzzanatot, a máj feszülését, és csökkentik vagy megszüntetik a tüdőpangás okozta nehéz légzést.

A vizelethajtó gyógyszerek közül leghatékonyabb és leggyorsabb hatású a furosemid, amelyet súlyosabb folyadékpangás esetén intravénásan alkalmaznak.

Enyhébb esetekben a kevébé erős vízhajtók (pl. thiazid diuretikumok) is elegendőek lehetnek a pangásos panaszok megszüntetésére. Ha nagy mennyiségű vizelet ürül, akkor ezzel együtt jelentős mennyiségű kálium is távozik a szervezetből, ami súlyos következménnyel (pl. ritmuszavar) járhat, ezért a káliumhiányt pótolni kell. Ezt káliumsó (káliumklorid) adásával vagy ún. káliumspóroló vizelethajtókkal oldhatjuk meg. A vizelethajtók szedésének szükségessége mindig a beteg aktuális állapotától függ, ennek megítélése rendszeres orvosi ellenőrzőst igényel.

Digitálisz

A szívelégtelenség kezelésében legrégebben alkalmazott gyógyszer, amelynek szedése rendszerint akkor szükséges, ha az előbbi három gyógyszer adására nem szűnnek meg a beteg panaszai. Ilyenkor a digitálisz (leggyakrabban digoxin) hozzáadása az addigi kezeléshez csökkentheti a panaszokat. Hatását azáltal fejti ki, hogy fokozza a szívizom összehúzódásának erejét. Különösen azoknak a betegeknek kedvező a didoxin adása, akiknek gyors, rendetlen szívverésük (pitvarfibrillációjuk) van, mivel ilyenkor ez a gyógyszer csökkenti a szívverések szaporaságát. Az orvos által előírt megfelelő adagok szedése esetén mellékhatások (hányinger, látászavar, rendetlen szívdobogás) csak ritkán jelentkeznek.

Egyéb gyógyszerek

A fenti leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek mellett egyéb gyógyszerek szedése is szükségessé válhat szívelégtelenségben.

Ilyenek lehetnek pl. bizonyos értágítók, véralvadásgátlók vagy rimuszavart csökkentő gyógyszerek. Ezek szedésére általában speciális indok alapján, és szorosabb orvosi ellenőrzés mellett kerül sor.